FÉNY: A növények életfolyamatuk során fényenergiát használnak fel anyagcseréjükhöz. A fény minősége, erőssége és időtartama az anyagcseretermékek képződését befolyásolja. A növények leveleiket olyan irányba fordítják, hogy a lehető legjobban tudják hasznosítani a fényt. Minél több a klorofill tartalma a leveleknek, annál több fényt tudnak elnyelni, ezért általában a sötétebb zöld levelek jobban hasznosítják a fényt. A növényi tápanyagok hiánya gyakran a levél (halvány) színében is megmutatkozik, csökkenti a fotoszintézis intenzitását.

HŐMÉRSÉKLET: Bizonyos határok között a hőmérséklet emelkedésével gyorsulnak a növények életfolyamatai: tápanyagfelvétel, lebontás, párologtatás. A hőmérséklet emelkedése az illető növényfaj számára az optimális érték elérésig gyorsítja, majd hátráltatja a növények növekedését és fejlődését. A hőmérséklet alapvetően hat a növények elterjedésére, életformájára (eredeti helyén évelő növény itt csak egyéves, pl. ricinus). A hőmérséklet hat a növények produkciójára (illóolaj-tartalom, virágzás, termésmennyiség, stb).

VÍZ: Létfontosságú: a növényi test alkotórésze, a tápanyagok szállító közege és mint hűtőközeg tölti be szerepét. A növények a talajból csak a vízben oldott tápanyagokat képesek felvenni. A vízigény a fejlődési szakaszukban eltérő lehet.

TALAJ: A legfontosabb energiaforrás. Alapvető tulajdonsága a termékenysége, vagyis az a képesség, hogy kellő időben és a szükségelt mennyiségben képes ellátni a növényeket vízzel és tápanyaggal. A talajt fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságaival jellemezhetjük. Fizikai tulajdonságok közül fontos a sűrűség, a víz- és levegőkapacitás, hőkapacitás, a hő- és vízvezető képesség. Kémiai tulajdonságai közül a legfontosabb a kémhatás, ami befolyásolja a talaj élővilágának működését, a tápanyagok oldhatóságát és felvehetőségét, a gyökerek tevékenységét. A kémhatást a pH-értékkel fejezzük ki: 6,5 alatt savanyú, 6,5-7,5 semleges, 7,5 felett lúgos (meszes). A talaj biológiai jellemzőire a benne élő vagy körülvevő élő organizmusok utalnak. Ezek alakítják a talaj szerkezetét, tápanyagszintjét (baktériumok bontják le és alakítják át a szerves anyagokat a növényeknek felvehetővé). A talaj tulajdonságai komplexen hatnak a növényi szervezetekre.

TÁPANYAG: A növények a testük felépítéséhez általában a levegőből szén-dioxidot, a talajból vizet és különféle tápelemeket vesznek fel. Az ásványi anyagokat a növények a gyökereikkel veszik fel a talajból. A gyökerek közvetlenül csak azokat a tápanyagokat képesek felvenni, amelyek (vízben) oldott állapotban vannak. Az egyes tápelemek különböző arányban vesznek részt a növényi szervezet felépítésében és életfolyamataiban. A nagyobb mennyiségben felvételre kerülő elemeket makro- (N, P, K), mezo- (Ca, Mg, S), a kisebb mennyiségben szükségeseket pedig mikroelemeknek nevezzük (Fe, Mn, Zn, Cu, Ni, Cl, B, Mo).  A növények a talajból való tápanyagfelvétele nem mindig áll arányban a tényleges szükségleteikkel. Hiányos tápanyagellátásnál éheznek, a túlzott ellátás pedig már káros lehet. A mobilis tápelemeket a növények szervezetükön belül képesek újrahasznosítani, egyik helyről a másikra szállítani, ha a külső ellátás nem megfelelő. (N, P, K, Mg, Zn). A tápelemek között egymás felvételét erősítő, tehát szinergista és egymás ellen ható, azaz antagonista kölcsönhatás is lehet, amit az IKR Agrár Kft. ábrája tökéletesen szemléltet.