Egyes növényeket nem állandó helyükre vetünk, hanem a kiültetés előtt cserépben/ládában előneveljük, ekkor beszélünk palántanevelésről. A palántanevelés elsősorban a termésbiztonság növelése, a koraiság fokozása, a nagyobb terméshozam elérése végett előnyös. A palántakor a keléstől az állandó helyre való kiültetésig tart, ez alatt az idő alatt arra kell törekednünk, hogy a palánták hőmérséklet-, nedvesség-, oxigén- és tápanyagigényeit a lehető legjobban kielégítsük.

A hőmérséklet úgy lesz megfelelő, ha nem lesznek erős lehűlések és felmelegedések (nincs ingadozás), a növény saját hőmérsékleti igényeihez viszonyítva. Általános jelenség, hogy kelés után, szikleveles korban a palánták néhány fokkal (5-7 fok) alacsonyabb léghőmérsékletet kívánnak. Ha ezt figyelembe vesszük, növényeink erősebbek, zömökebbek lesznek. Ha sokáig alacsonyabb a hőmérséklet a kívántnál, a palánták fejlődése lelassul és a különféle betegségeknek és kártevőknek is könnyebben áldozatul esnek.

A magvetést a kiültetés előtt 4-8 héttel (zeller esetében 8-10 héttel) kezdjük meg, figyelembe véve a csírázási időt is.

A palántázást kilyukasztott edénybe, vagy oda, ahol megoldott a vízelvezetés. A kiültetés előtt a palántákat edzeni kell a kinti körülményekhez. Ez azt jelenti, hogy a palántanevelő edényeket nappal kivisszük a szabadba és mérsékeljük az öntözést. A jó palánta edzett, zömök (nem megnyúlt) föld feletti résszel és dús, egészséges gyökérzettel rendelkezik.

A magvetés generatív (ivaros) szaporítási mód.

Némely mag hideghatást igényel. Ezeket nedves tőzeggel vagy homokkal keverjük, vagy nedves itatóspapír felületére szórjuk, majd műanyag tasakba vagy edénybe zárva a hűtőszekrénybe tesszük, ahol a növénytől függően akár több hétig tartjuk. Vannak fényre csírázó magok is, ezeket nem, vagy csak nagyon vékonyan kell takarni.

MIT palántázzunk: A palántázásnak az a célja, hogy a növények a kiültetés időpontjában már nagyok legyenek, így hamarabb teremjenek. A magról kelő zöldségek közös jellemzője, hogy rövidebb tenyészidejűek és hidegtűrőbbek, mint palántás testvéreik. A magvetés legfontosabb paraméterei a helyes vetési idő, a megfelelő vetésmélység és a vetés mód megválasztása, ebben segítségünkre lehet a vetőmagos tasakok hátoldala is. Tavasszal palántát kell nevelnünk azoknak a zöldségeknek a magjaiból, amelyek hosszú tenyészidejűek és melegigényesek. Ha akkor vetnénk a magjukat, amikor a talaj már kellően felmelegedett, akkor a növények csak későn fejlődnének ki, a termésük pedig csak nyár végén (vagy talán még akkor sem) érne be. A palánták nevelésével tehát a tenyészidőt rövidítjük, előbbre hozzuk a betakarítást, és nem utolsósorban területet és munkát takarítunk meg - főleg, ha a piacon vesszük meg az egészséges palántákat. 

Helybevetés: retek, spenót, sárgarépa, petrezselyem, borsó, rebarbara, mángold, cékla, bab, cikóriasaláta, madársaláta

Palántázós: fejeskáposzta, kelkáposzta, spárga, paradicsom, karalábé, karfiol, brokkoli, dinnye, paprika, padlizsán, zeller

Helybe vagy palánta: uborka, étkezési tök, cukkini, patiszon, édeskömény, fejes saláta, articsóka, (melegebb részeken brokkoli és egyes karalábé fajták is)

MIKOR palántázzunk: Ha a házban tudunk palántázni, minél később vessünk, hogy a lehető legrövidebb időt töltsék bent. Forgatni kell, vagy fényvisszaverő lapokkal körbetenni. Ha növénynevelő lámpát használunk, nappali fényű legyen.

A bő és jó minőségű termés, a megfelelő díszítőértékű dísznövények alapvető biztosítéka a jó vetőmag. A magokat ne tároljuk tűző napon vagy nedves helyen. Száraz, hűvös helyen tároljuk. Évek alatt csökken a csírázóképesség, a kabakosok (dinnye, tök, uborka) magjai viszont a második évben csíráznak a legjobban.

Ha gyorsabb kelést szeretnénk, a magot előcsíráztathatjuk vagy 24 óráig áztathatjuk a csíráztatási hőmérsékletnek megfelelő helyen. Előcsíráztatásnál amint a magok 10-20%-ánál megjelennek az első kis csírakezdemények, vessük el, különben később megsérülhetnek a csíranövények. Csávázással a magot valamilyen védőréteggel vesszük körül és így védjük meg a csíranövényt a kórokozók támadásától.

A magvetés földje mindig steril, laza szerkezetű és jó nedvességtartó legyen, mert ilyenkor a kis földtömeg hamar kiszárad és a gyakoribb öntözéstől a felület megcserepesedhet, az egész talaj pedig megtömődhet, levegőtlenné válhat. Jó megoldás, ha a komposztföldet homokkal keverjük. A megfelelő nedvességű, vetésre alkalmas föld markunkban összenyomva nem ragad össze, könnyen széthullik. A magvetések talaja ne tartalmazzon feleslegesen sok tápanyagot, különösen nitrogént ne, mert a fiatal növények laza szövetűekké válnak, amit később megsínylenek.

Legtápanyagigényesebb zöldségek: paradicsom, cukkini, uborka, káposzta.

Legmelegigényesebb: paprika, paradicsom.

Vízigényesebb: káposztafélék, paprika.

PALÁNTÁK NEVELÉSE:
Mire van szükségünk: meleg, világos helyre (de nem a tűző napon), vetőtálcára vagy palántázó edényre (lehetőleg lefedhető tetővel), szaporítóföld vagy palántaföld, tűzdelőfa vagy pálcika, szórófejes öntözőkanna vagy permetező.

Milyen hőmérsékletre van szükség: a legtöbb zöldségnek, fűszernövénynek és virágnak 15-20 fok, nagy melegigényű növényeknek (pl. paradicsom, paprika, uborka, bazsalikom, begónia) 20-25 fok.

Vetés: az apró magokat egyenletesen, de ne túl sűrűn szórjuk ki, a nagyobb méretű magok között kb 4 cm helyet hagyunk vagy külön cserépbe ültetjük őket 2-3 szemenként és a gyengébb magoncokat kihúzzuk, de ha van elég helyünk, lehet egyesével is.

Betakarás, öntözés: a magokat egyszer, max kétszer annyi földdel fedjük le, mint amekkora a mag, kivétel a fényben csírázó növények (pl. bazsalikom, saláta, oroszlánszáj) ezeket csak belenyomjuk a földbe és legfeljebb nagyon vékony réteg földdel takarjuk, végül finom vízpermettel alaposan átnedvesítjük.

Csírázás elősegítése: a földet tartsuk állandóan nedvesen, de ne túl vizesen. Ha tudjuk, fedjük le átlátszó tetővel, fóliával vagy üveggel a párásítás miatt. A fedelet időnként vegyük le és ha a csírák megjelennek, távolítsuk is el, mert innentől a növényeknek levegőre van szükséges.

Tűzdelés: a tálban elvetett magoncoknak néhány héten belül kevés lesz a hely, ezért egyesével áthelyezzük őket kis cserepekbe, amint a sziklevelek fölött az első lomblevelek is megjelennek. A tűzdelés új gyökerek növesztésére serkenti a palántákat. A kis növényeket mindig a levelénél, és ne a száránál fogjuk meg, mert könnyen eltörhetnek. Tűzdelés után a palántákat néhány fokkal hűvösebb helyre tegyük (15-18 fok), a földet pedig mérsékelten, de egyenletesen tartsuk nedvesen.

Alulról öntözés: a növények gyökere lefele fog törekedni, a nedvesebb részek felé -> erősebb, mélyre nyúló gyökérzet. Ha nem alulról, akkor ritkább, de nagyobb mennyiségű öntözés, de kerüljük a túlöntözést. A pangó vizet jó szerkezetű talajjal és vízelvezető réteggel vagy nevelőedénnyel tudjuk elkerülni. A gyakori locsolgatással a kórokozóknak kiváló szaporodási lehetőséget teremtünk. Emellett a növények is hozzászoknak a víz állandó felszíni jelenlétéhez, gyökereiket nem növesztik a mélyebb rétegek felé és egy váratlan száraz időt túlságosan megsínylenek, vagy a kiültetés utáni mostohább körülményeket nem sokáig bírják. Az öntözést úgy végezzük, főleg a kórokozókra való tekintettel, hogy a napsütés hatására a levelekről a víz elpárologjon.

A tőzegcserépben nevelt palánta azzal együtt ültethető ki a végleges helyére, így a gyökérzet nem sérül meg és kiültetés után erőteljesen fejlődnek a palánták.